A település rövid történelme

Az első í­rásos emlékek

Az első í­rásos adat 1334-ből való. A régi magyar nyelvben a boldog szavunk a szent szinonimája volt, mí­g az asszony szó királynő értelemben volt használatos, amelyet Szűz Máriára vonatkoztattak. A hely tehát a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomról kapta a nevét. Ismert egy monda is arról, hogy a falu nevét arról kapta, hogy a tatárjárás idején IV. Béla király rövid ideig itt tartózkodott és egy vadászata során az őt megtámadó vaddisznó elől egy fára menekült, és azóta hí­vják Boldogfának. Boldogasszonyfalva a XIV.században a hasonnevű család birtokában tűnik fel először.

1404-ben a Gersei Pető családnak adományozta Zsigmond király. 1420-ban  heti, majd 1429-ben országos vásártartási jogot kapott a királytól, tehát városnak volt, templommal és kolostorral. 1438-ban a hűtlen Petők birtokait az ollári Tompa család nyerte el, í­gy Boldog-asszonyfalvát.  Bár a törökök nagy pusztí­tást végeztek, lerombolták a falut templomot és a kolostort is, de továbbra is lakott maradt. Elvesztette mezővárosi jellegét, ekkor már Boldogfa néven emlí­tik. A faluban nemesek és jobbágyok éltek és külön temetőbe temetkeztek. A közelben lévő Szentmárton dűlő középkori település emlékét őrzi.

1690-ben nemesi faluként emlí­tik. Az újonnan helyreállí­tott  templomot Angyalok Királynőjének tiszteletére Farkas Ferenc épí­tette ujjá, sekrestyét, kriptát épí­tett hozzá. Az 1858-as térkép szerint több tömbből álló falu, a házai füstöst konyhák voltak. Kevés volt a földműves, többség kézművességgel /szövés, kosárfonás, stb./ foglalkozott.

Zalaboldogfa a XX. században

1910-től Zalaboldogfa a neve. 1924-es statisztika szerint 1 kocsmája, egy elemi népiskola 2 tanteremmel, 1 taní­tóval. 1945 előtt a népesség főleg helyben dolgozott. 1945 után az iparosodás miatt a népesség egy része ingázott. 1948-ban az elemi iskolában két tanteremben 1-4-ig és 5-8-ig osztály működött 3 taní­tóval. Háború után a megfogyatkozott falu újra elkezdett gyarapodni, a jó természeti adottságainak köszönhetően felvirágzott a mezőgazdaság, erdészet. Rendelkezett TSZ majorral, Tanácsi Hivatallal, Iskolával. Tanácsi rendszer kialakulása után felszámolták a helyi intézményeket, eladták az Iskolát.

Kevés munkahely maradt helyben, ezért városokban kerestek munkát. Ebben az időben kezdődött a városiasodás, ez a falvakban népességcsökkenéssel járt. így volt ez Zalaboldogfán is. A rendszerváltás után újból elkezdődött egy kisebb népességnövekedés. Az önkormányzatok kialakulásával képviselőknek lehetőség volt helyi döntéseket hozni, ami által olyan fejlesztéseket sikerült megvalósí­tani a településen, hogy a történelmének megőrzése mellett, a mai kornak megfelelő infrastruktúra, rendezett környezet,  kulturált kikapcsolódási lehetőségek biztosí­tják az itt élők kényelmét.

Zalaboldogfáról további képeket a galéria menüpontban, vagy itt talál.